A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.
Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
"Nem ismerem"
Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az öösz.
S a dal és aki zongorázza,
nem ismeröös.
Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: "Idegen..."
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
az idegem:
Holdas tetök, virághavas tér,
dalok tüzek, csodák:
nem az enyém többe! - Ahasvér,
gyerünk tovább!
Áprily Lajos